Kezdőoldal

A kedd délutáni 5. fordulóban Belgium volt a magyar csapat ellenfele. Ekkor még nem gondolta senki, hogy a magyarok a selejtezőben már csak a belgák ellen fognak játszani. És Magyarország elszenvedte az első vereségét a tornán. Ennek ellenére voltak jó megoldások.

A skandináv államokban a bridzs rendkívül népszerű, talán még a futballt is megelőzi. Ferenczy György tudósításából kiderült, hogy a legegyszerűbb társadalmi osztályok is bridzseznek, így például a norvég határon a vámőrök kikérdezték a magyar csapatot a 2 treff (Vienna) rendszer helyes alkalmazása felől. Poggyász vizsgálatról természetesen szó sem volt. A norvég lapok az első oldalakon óriási cikkeket szenteltek az Európa-bajnokságnak. A közönség érdeklődése pedig – dacára a rendkívül borsos helyáraknak – napról-napra jelentékenyen emelkedett.

1938. június 26-án fényes külsőségek között kezdődött a 7. Bridzs Európa-bajnokság és kongresszus Oslóban. A norvég szövetség eredeti elképzelése az volt, hogy egy óceánjáró hajón rendezik meg a versenyt. Ez a terv azonban anyagi okok miatt meghiúsult, ezért a rendezők más helyszínt kerestek. A megnyitó ünnepség és a záró bankett helyszínéül végül a patinás Grand Hotel Oslót választották, itt lakott a versenyzők többsége is.

Elmaradt az évről-évre megrendezett húsvéti Közép-Európai Kupa, melyet Zágrábban rendeztek volna meg. A versenyt az osztrákok „közbejött akadályokra” való hivatkozással hivatalosan is lemondták, a csehszlovák csapat is visszalépett, ezáltal a Közép-Európai Kupa feloszlott. A bridzssajtó továbbra sem bánt kesztyűs kézzel a régi sztárokkal, azonnal ráugrott a hírre. „Van idő tehát tréningre, csak a csapatot kell már most összeállítani, hogy legyen alkalma készülődni. Azokkal a primadonnáskodó játékosokkal pedig, akik nem óhajtanak a magyar színek rendelkezésére állani és utólag másfajta versenyen mégis elindulnak, amivel azt bizonyítják, hogy a visszavonulási szándék nem komoly, le kell vonni a konzekvenciát.”

A 7. Bridzs Európa-bajnokságot 1938-ban rendezték meg a norvégiai Oslóban. Az 1930-as években volt a magyar bridzs aranykora, mert 1934-ben és 1938-ban Európa-bajnok, 1935-ben, 1936-ban és 1937-ben ezüstérmes volt a magyar bridzsválogatott, Kovács László–Pór Andor pedig világbajnokságot nyert párosban. Persze a fenti felsorolás nem teljes, mert ezeken kívül még számos kiváló eredményt értek el női és férfi játékosaink a nemzetközi porondon. Az 1934-es bécsi Eb-ről és az 1937-es budapesti világbajnokságról részletesen beszámolt a Bridzsélet, de az 1938-as aranyéremről eddig nagyon kevés szó esett, szinte elfelejtődött ez a nagyszerű siker. Ennek főleg az volt az oka, hogy 1938-ban három hónap után teljesen váratlanul megszűnt a Magyar Bridzsélet, a Magyar Bridzsszövetség hivatalos lapja. Annak ellenére, hogy 1937. decemberétől olyan nagy kvalitású szakemberek vették át az irányítást, mint Darvas Róbert, Ferenczy György és Ottlik Géza.

Sötét kis mellékutcában jártam a múltkoriban. Egyszerre csak a Vidám szamárhoz címzett korcsmából kilódult egy ipse. A legvirágosabb hangulatban volt és szinte fejvesztetten rohant le a három magas lépcsőn egyenesen neki a vas lámpaoszlopnak.
– Ez most agyonüti magát – gondoltam, és ijedt kiáltással futottam máris felé. A részeg azonban az utolsó pillanatban bizonytalan hajladozó mozdulattal megtorpant és hátra fordulva kiáltott:
– Mulassatok jól, fiúk, én hazaballagok.

A 2020 tavaszán indult Kolibri utánpótlás-nevelő program hamarosan újabb mérföldkövéhez ér. Míg tavaly nyáron heti rendszerességgel közösségépítő és tudásfejlesztő sorozatot tartottunk, idén 9 napos tábort rendezünk Lakitelken mintegy 35 tanuló részvételével. A 6 hónapos téli online karantén idején is együtt maradt a csapat, és volt olyan fiatal játékosunk, akit a heti egy nap BBO önmegtartóztatásról kellett meggyőzni! A négy tudáscsoporthoz rendelt oktatókkal, a szervezőkkel és az ismert fiatal versenyző mentorokkal együtt a teljes létszám 50 fő körül lesz. Választásunk egy zárt, mindenben magas színvonalú oktatási, sportolási, nyaralási és szórakozási lehetőségeket biztosító helyszínre, a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány kampuszára esett, ahonnan kiemelkedő anyagi támogatást kaptunk. A tábort a tanulóknak az MBSZ jelentős szponzorációban részesíti.

Estére bridzstársaságot vártam, és mint gondos mesterember előre megvizsgáltam a szerszámot: átszámoltam a kártyákat. Nagy bosszúságomra az egyik csomagból hiányzott a kőr ötös. Későre járt már az idő, az üzletek zárva voltak, meg kellett keresnem a hiányzó lapot. Hajtóvadászatom bővelkedett izgalmakban. A cipőtisztító-szerszámok között megtaláltam régen elbújt töltőtollamat, a téli alsóneműim között viszont egy csomag szerelmes levélre bukkantam, melyeket legjobb barátom írt kedves feleségemhez. Végül egyébként üres fali széfem mélyén leltem meg a keresett kártyát.

A 9. játéknapon a TEVE Csapatbajnokság a végállomáshoz érkezett. Az Oázis csoportban a P-T és a Bárczy-Szeged játszotta a döntőt, a harmadik helyért a Lowell a Lego ellen mérkőzött. A P-T ezidáig kitűnően szerepelt az online bajnokságokon, így nem meglepő, hogy ezúttal is az aranyéremért küzdöttek. A jó erőkből álló Bárczy-Szeged, valamint a dobogóért küzdő csapatok kitűnő játéka sem nagy meglepetés, de kétségtelen, hogy a verseny kezdetekor a bukmékereknél tétre-helyre jó oddszért lehetett volna fogadni rájuk. A Délibáb csoportban továbbra is érvényben maradt a dán ültetési rendszer, és az első két asztalon játszó négy csapat (Next, Old Boys, Blueberry, Primo) bármelyikéből kikerülhetett a győztes.

Mint már annyiszor, ismét szorult helyzetbe kerültem. Fűhöz-fához fordultam, legvégül Norma Norbert barátommal találkoztam.
– Egy tízes elég lesz? – kérdezte ő.
– Elég – feleltem, és ő diszkréten egy borítékot csúsztatott kezembe, melyet zsebre vágtam és csak otthon nyitottam ki. A káró tízes volt a borítékban. Ilyenek az én Norma barátom tréfái! Mondhatom, a csalódás kellemetlen volt és dühömben a papírkosárba akartam dobni a kártyát, de az megszólalt:
– Ne bánts, Róbert, kegyelmezz! Egyszer még én is segíthetek neked.
– Ugyan már hogy segíthetnél te nekem? Talán elfogadnak házbér fejében?
– Ezt éppen nem ígérhetem, de elmondhatom azt az esetet, amikor a felvevőjátékost nagy bajában segítettem meg.